Fiú vagy érett férfi? Mit jelent az érzelmi érettség egy kapcsolatban?

Egy kapcsolat elején könnyű észrevenni a vonzalmat. Várjuk a következő találkozást, jólesik egy üzenet, kíváncsiak vagyunk egymásra. Azt, hogy hogyan tudunk együtt lenni a nehezebb pillanatokban, többnyire később tapasztaljuk meg. Amikor valamiben különbözik a véleményünk, egyikünk csalódott, vagy egy fontos kérésre éppen nemet mond a másik.

A "Fiú vagy férfi?" című lapozós posztomban ilyen hétköznapi helyzeteket mutatok meg. A cím szándékosan figyelemfelkeltő, ezért szeretném egy kicsit árnyalni azt, amit néhány képen csak röviden lehet elmondani. A fiú és az érett férfi megnevezés itt kapcsolati viselkedések szemléltetésére szolgál. Az érzelmi érettség sokféle képességből áll, és ugyanannak az embernek lehetnek benne erősebb, illetve fejlődésre váró területei. Mindez nőként ugyanúgy érint bennünket.

Mi történik közöttünk, amikor feszültté válik a helyzet?

"Csinálj, amit akarsz, nekem mindegy." Egy ilyen mondat után nehéz tovább beszélgetni. A másik könnyen magára maradhat azzal, ami számára fontos, miközben a mondat mögött akár tehetetlenség vagy kimerültség is lehet.

Az érzelmileg érettebb válaszban helyet kaphat a saját nehézségünk és a társunk szempontja is: "Most túl feszült vagyok ahhoz, hogy figyelni tudjak. Szükségem van egy kis időre. Vacsora után folytassuk?"

A szünetkérés teljesen rendben van. A vállalás betartása teszi lehetővé, hogy a másik is számíthasson a beszélgetés folytatására. Érdemes azt figyelni, hogy egy feszültség után tudunk-e visszatérni egymáshoz, meghallgatni a másik élményét, és foglalkozni azzal, ami történt.

Mennyi helyet kap a kapcsolat a hétköznapokban?

Jólesik azt hallani: "Örülnék, ha akár fél órára is láthatnálak." Ebben benne van a találkozás öröme és a közeledés szándéka. Ugyanakkor egy rövid találkozó visszautasításának is lehet érthető oka: hosszú utazás, fáradtság vagy egy zsúfolt nap.

Egyetlen alkalomnál többet mond az, ahogyan hosszabb távon szervezzük a közös időnket. Kezdeményezünk-e mindketten? Egy elmaradt program után keresünk-e másik lehetőséget? Lehet-e beszélni arról, kinek mennyi együttlétre van szüksége?

A figyelmességnek része lehet egy őszinte mondat is: "Ma pihennem kell, de szombaton szeretnék veled lenni." Így a saját határunk mellett a kapcsolódási szándékunkat is megmutatjuk.

Hogyan bánunk egymás bizonytalanságával és határaival?

A "Ha nem bízol bennem, az a te problémád" könnyen lezárja a beszélgetést. A "Szeretném megérteni, mi bizonytalanított el" teret ad annak, hogy kiderüljön, mi történt. Talán egy be nem tartott ígéret fáj, félreértés alakult ki, vagy korábbi tapasztalatok is hatnak a jelenlegi helyzetre.

Mindkét félnek van felelőssége abban, hogyan bánik ezzel. Aki megszegett egy megállapodást, annak érdemes vállalnia a saját részét. A bizonytalanságát megélő fél pedig megfogalmazhatja a félelmeit és a kéréseit, tiszteletben tartva közben a társa magánszféráját. A bizalom építéséhez hozzátartozik, hogy az ígéreteinket a viselkedésünk is alátámassza.

Különösen sokat elárul a kapcsolatunkról, hogyan fogadjuk egymás nemjét. Egy visszautasított közeledés okozhat csalódást, erről lehet őszintén beszélni. A beleegyezés szabadsága azonban azt is jelenti, hogy a másik bűntudatkeltés, sürgetés és büntető viselkedés nélkül mondhat nemet. A saját vágyunk kifejezése és a társunk határának tisztelete együtt is lehetséges.

Mit kezdünk azzal, amikor megbántjuk egymást?

A bocsánatkérésben sokat jelent a konkrétság: "Bántóan beszéltem veled. Sajnálom." Ebből kiderül, hogy látjuk, miért vállalunk felelősséget. Ezután következhet annak megbeszélése, hogyan lehet jóvátenni a történteket, és min szeretnénk változtatni.

A másik hibáinak is lehet helye egy beszélgetésben. A saját viselkedésünkért vállalt felelősséghez azonban fontos, hogy képesek legyünk annál maradni, amit mi tettünk. A változást idővel a hétköznapi helyzetek mutatják meg: például korábban jelezzük a feszültségünket, vagy betartunk egy közösen kialakított megállapodást.

Nehéz időszakban mindketten elérhetjük a teherbírásunk határát. Az érettséghez hozzátartozhat annak kimondása is, hogy most segítségre van szükségünk. Egy kapcsolatban helyet kell kapnia mindkét ember fáradtságának, érzéseinek és szükségleteinek.

Magunkra is érdemes ránézni

A lapozós poszt mondatait olvasva könnyű felismerni a társunkat. Hasznos lehet közben megállni egy pillanatra: én hogyan reagálok, amikor csalódott vagyok? Tudok-e kérni anélkül, hogy a másikat hibáztatnám? Mi történik bennem, amikor ő mond nemet?

Önmagunk vizsgálata a saját mozgásterünk felismerését segíti. A társunk viselkedéséért ő felel; a változás iránti szándékát a tettei alapján tudjuk megítélni. Jogunk van megfogalmazni, milyen bánásmódra van szükségünk, és határt szabni annak, ami bántó számunkra.

Számomra az érzelmi érettséghez hozzátartozik, hogy észrevesszük a viselkedésünk hatását, és hajlandóak vagyunk foglalkozni vele. Ebben mindannyian fejlődhetünk. A közös munkához pedig mindkét ember részvétele szükséges.

Neked miből válik érezhetővé, hogy a társad felelősen és figyelmesen van jelen a kapcsolatotokban?

Szeretettel:
Nyéki Gabriella
diplomás mentálhigiénés szakember, pár- és családkonzulens,
szexuálpszichológiai tanácsadó és női mentor

www.nyekigabriella.hu