Ezt még megkérdezném tőled....

Ezt még megkérdezném tőled.....

"Annyi lisztet, amennyit felvesz." A nagymamámnak ez egy pontos mennyiség volt. Én meg ma is megkérdezném tőle, hogy jó, de mama, honnan tudom, mikor elég? El tudom képzelni, ahogy odanyúl, megtapintja a tésztát, és azt mondja, most jó. Ha választhatnék, ma is inkább vele sütnék, pedig igazán megírhatta volna azt a receptet dekára is.

Mindenszentek napján, amikor rá gondolok, ez a pár perc a konyhában nagyon hiányzik. Szabolcs, a kisbabánk egészen másképp hiányzik nekem. Vele kapcsolatban sokszor olyasmi jut eszembe, amit sosem tudhattam meg róla. Milyen lett volna a hangja? Vajon ő is odaállt volna mellém sütni, vagy csak akkor került volna elő, amikor már ki lehet nyalni a tálat?

Szabolcs a várandósságom tizenharmadik hetében meghalt. Furcsa ezt egyetlen mondatban leírni. Mire a mondat végére érek, bennem már ott van az is, mennyire vártuk. Amikor róla beszélek, jólesik kimondani a nevét. Ő is a családunkhoz tartozik. Szerencsés vagyok mert van 3 gyermekem akik egészségesek, de mégis ilyenkor jó emlékezni. Annyira szeretem a gyerekeimet, mert nekik is fontos, hogy Szabolcsra emlékezzünk!

2024 elején B. Bredák Alexandra megkeresett, amikor az Elve(t)télet a szivárványbabák előtt című könyvén dolgozott. Arra kért, hogy írjak a könyvhöz egy munkafüzetet, és mondjak fel hozzá meditációkat. Azt is szerette volna, ha leírom a saját történetemet. Amíg egy munkafüzet kérdésein gondolkodom, arra figyelek,hogy mit érez az, aki majd kézbe veszi. A saját történetemnél nekem kellett megkeresnem a szavakat arra, milyen volt elveszíteni a kisbabánkat. Ott én is egy anya vagyok, akinek hiányzik a gyereke.

Azóta is járnak hozzám olyanok, akik elveszítettek valakit. Talán ezért is fontos elmondanom, hogy én is gyengének érzem magam néha. Attól, hogy másokat meg tudok hallgatni, még nekem is jólesik, ha valaki mellém ül, és megvárja, amíg el tudom mondani, mi van velem. Sokat dolgoztam azon, hogy ma már szeretettel és könnyek nélkül beszéljek erről.

A saját veszteségeimnek is részük van abban, hogy több munkafüzetet írtam a gyász és a párkapcsolati veszteségek feldolgozásához. Van olyan mondat, amit az ember először csak magának mer leírni. Később talán megmutatja valakinek, és abból a pár sorból olyan beszélgetés lesz, amire már régóta vágyott. Ezért érzem fontosnak, hogy beszéljünk azokról is, akiket rajtunk kívül kevesen ismerhettek, pedig nekünk nagyon is hiányoznak.

Drága mamim, ha ma mellettem ülnél, és megkérdeznéd, kire gondolok, talán elmosolyodnék azon a bizonyos lisztmennyiségen. Aztán mesélnék neked Szabolcsról és a gyerekekről is. Annyira jólesne, ha még maradnál egy kicsit.....

Szeretettel:

Nyéki Gabriella

#Mindenszentek #Emlékezés #Babavesztés #Gyász #CsaládiEmlékek #Nyekigabriella