Amikor egy fiú érzelmileg távolságtartó anya mellett nő fel

Egy gyermek számára az édesanya fizikai jelenléte önmagában még nem jelenti azt, hogy érzelmileg is elérhető. Előfordulhat, hogy egy anya gondoskodik, ellátja a gyermekét, jelen van a hétköznapokban, közben nehezen kapcsolódik az érzéseihez, ritkán beszél róluk, kevés érzelmi megerősítést ad, vagy számára is nehéz a közelség.

Egy kisfiú ebből sokféle következtetést vonhat le saját magáról és a kapcsolatokról. Megtanulhatja visszatartani a szomorúságát, félelmét vagy bizonytalanságát. Egy idő után kevesebbet kér, egyedül próbál megoldani mindent, és kialakulhat benne az az élmény, hogy az érzelmi szükségleteivel jobb egyedül maradnia.

Kívülről mindez akár erőnek és nagyfokú önállóságnak is látszhat.

Mit vihet tovább ebből felnőttként?

A gyermekkori kapcsolati tapasztalataink hatással lehetnek arra, hogyan közeledünk másokhoz, mennyire merünk támaszkodni valakire, hogyan kezeljük a konfliktusokat, és mit kezdünk azzal, amikor valaki érzelmileg nagyon közel kerül hozzánk.

Egy érzelmileg távolságtartó közegben felnövő férfinál megjelenhet, hogy nehezebben beszél a saját érzéseiről. Vágyhat mély kapcsolatra, miközben a túl nagy közelség feszültséget kelt benne. Konfliktushelyzetben visszahúzódhat, elcsendesedhet vagy távolságot tarthat. Az is előfordulhat, hogy a teljesítmény, a kontroll és az önállóság biztonságosabb területet jelent számára, mint a sebezhetőség.

Párkapcsolatban ez különösen nehézzé válhat. A társa az eltávolodást érdektelenségként élheti meg, miközben a férfi számára ugyanaz a távolság egy régen megtanult önvédelmi működés része lehet.

Fontos azonban, hogy egyetlen gyermekkori kapcsolatból sem lehet automatikusan megjósolni, milyen felnőtt lesz valakiből. A kötődési mintákat számos kapcsolat, tapasztalat, személyiségjellemző és későbbi életesemény alakítja.

A felismerés már elindíthat valamit

Felnőttként lehetőségünk van ránézni arra, amit egykor természetesnek hittünk.

Mit csinálok, amikor valaki közel kerül hozzám? Mi történik bennem, amikor szükségem lenne valakire? Képes vagyok segítséget kérni? Mit érzek egy konfliktusban, mielőtt bezárkózom vagy eltávolodom? Mennyire engedem meg magamnak a sebezhetőséget?

Az önismereti munka során lassan érthetővé válhat, honnan származnak bizonyos reakcióink. Megtanulhatjuk felismerni és kifejezni az érzéseinket, biztonságosabb módon jelen lenni a közelségben, és olyan kapcsolati tapasztalatokat szerezni, amelyek már a jelenünkhöz tartoznak.

A múlt része a történetünknek. A felnőtt életünkben azonban új kapcsolati mintákat is kialakíthatunk.

Szeretnél mélyebben ránézni arra, hogyan hatnak a korábbi kapcsolati tapasztalataid a jelenlegi kapcsolataidra? Keress bizalommal:

www.nyekigabriella.hu

Nyéki Gabriella
diplomás mentálhigiénés szakember, pár- és családkonzulens, szexuális tanácsadó

A belső út nem a menekülésről, hanem a hazatalálásról szól.